A helyzet a következő...Mint látjátok most sem résszel jelentkezem. Sajnálom tényleg, de mostanában csak magamnak szoktam írni. Ezt a bejegyzést azért is írom, mert nyelvtan órára kell. Tanárnő ha épp olvassa a bejegyzésemet, akkor Jó reggelt/napot/estét kívánok!
Most a(z) One Direction filmről fogok mesélni.
Minden rajongó tudja, hogy október 11.-én és 12.-én játszották világszerte a "One Direction- Where We Are- The Concert Film" című koncert filmet. A Where We Are Tour egyik koncertjét filmezték le. Milánóban volt a San Siro Stadionba. Hihetetlen, hogy eddig eljutottak a fiúk. Stadion turnét csináltak, ahol mindig telt házas koncerteket adtak! Elképesztő!
A filmre anyukámmal és a barátnőmmel mentem. Már nyár közepe óta ezt a filmet vártam és nem hiszem el, hogy már meg is néztem.
A film a közben rengeteget nevettem, hisz nem tudok nem nevetni, ha meglátom őket. Én nagyon nehezen viselem azt, hogy még nem jutottam el egy koncertre. Nyáron mikor az Európai koncertsorozat volt, rengeteget sírtam, hogy nem jutok el. Így a filmre is úgy mentem, hogy elraktam egy csomag papírzsebit, mert tudtam, hogy zokogni fogok. Rengeteget sírtam, a filmen is és utána is. Teljesen szétestem. Nem csak, azért, mert még nem jutottam el, hanem, mert nekem is egy álmom, hogy ennyi ember előtt lépjek fel. Fantasztikus érzés lehet!
Mindegy, ez a film megint feldúlta az érzelmeimet, pedig már kezdtem a normális rajongásba visszatérni...Normális vagyok, csak sokat beszélek róluk -az összes rokonom tudja a(z) One Direction kezdetét, a nevekkel még baj vannak, de dolgozok az ügyön- és ebből azt gondolják, hogy beteges a rajongásom. Nem, nem az, csak számomra az '1D' egy úgymond támogató. Háttértámogató. Tudom, hogy nem ismernek, de mikor a dalaikat hallgatom, úgy érzem, hogy mellettem állnak, támogatnak és szeretnek. Hülyeség, de ez van. Nem érzem magam egyedül. És ez a fontos.
Visszatérek a filmre. Nagyon jó volt! A dalaikat énekeltem velük, nevettem a hülyéskedéseiken. Felfoghatatlan, hogy 80 ezer ember egy stadionba csak azért ment el, hogy lássa őket, és ők koncert közben, míg az egyikük beszél elmennek "pisi szünetre". Ezért is nem olyan, mint egy átlagos banda.
A végére valami megható idézet vagy hasonlat esetleg metafora illene, de szerintem, így is túl hivatalos lett ez a bejegyzés.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
xxSipi:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése